Elbújhatok az idegen emberek tekintetei elől.
Közben találkoztam idegen fajtájú kutyusokkal is. Akiket eddig nem volt szerencsém ismerni és nem láttam soha. Titokban pedig abban reménykedtem, hogy akkori gazdám majd keresni fog, felkutat. De úgy látszik nem hiányoztam neki.
Még nagyon kicsi voltam, alig egy éves lehettem.
Éhes voltam és ahogy elkóboroltam otthonról, keresgéltem a vissza utat ahol laktam. Sajnos már nem találtam meg. Hiába próbáltam vissza emlékezni, hogy hol lakom, nem sikerült.
Rá kellett döbbenem, hogy bármennyire is szerettem volna, de nem nem akart észre venni senki. Egyedül kóboroltam ebben a kutya világban.
Hosszú szőr pamacsom eltűnt az őszi falevelek színében.
Szinte reménytelen volt, hogy megtaláljon valaki.
Rá kellett döbbennem arra is, hogy nem kellek senkinek, de senkinek.
Kutyavilág ez számomra, nem kell a kutyahűségem!
Teltek a napok már nagyon éhes voltam, reménykedtem betévedek valahová egy jóravaló házi gazda házába, ahol befogadnak és kapok majd enni, inni.
Ahogy maszkáltam hangos kutyaugatásra lettem figyelmes és mormogtam magamban uhhh, uhhh, ott ahol ennyi kutyus van egy házban, engem biztos, hogy nem fognak befogadni.
Ahogy ott megbújva lesben álltam és figyeltem, elterveztem, hogyha valaki kijön a kapun én oda ugrom és köszönök neki egy pacsival.
Így is történt.
Nem sokára jött egy szép barna hajú lány és felemelt magához.
Mi van kutyi? - így szólt hozzám!
Jajj, jajj, jajj nem tudtam hirtelen mit is akar tőlem ez a lány , de megnyugodtam ahogy éreztem barátságos kezeit. Biztonságban vagyok a karjaiban végre.
Gyere, majd én pártfogásba veszlek, szólt hozzám. Azzal elindultunk befelé a kapun.
Több kutyus is volt házban, hát nagyon aggódtam amiatt , hogy összehoz a sors egy nem szimpatikus kutyával, aki majd rémisztően vicsorogtatja nagy fogait. Uhhh azt végképp nem akartam.
Egy jó meleg szobában találtam magamat, így elkezdtem egy kis idő elteltével megnyugodni.
Reménykedtem, hátha ez lesz az új otthonom és ez a szép fiatal lány lesz az új gazdim.
Teltek a napok, hetek engem féltve őrzött, hogy ne derüljön ki, hogy a házban vagyok a többi kutya miatt. Úgy vitt engem sétálni, hogy ne vegyék észre.
Szerettem volna jobban megismerni a házikó minden zeg- zugát, hátha helyem lenne végleg itt és nem kellene tovább vándorolnom. Ez a kedves lány lenne a végleges gazdim.
Kutya érzéseim nem csaltak, meghirdettek az interneten a fényképemmel együtt.
Meg kellett értenem, hogy nem maradhatok itt a fiatal lánynál, ahol éppen voltam, kutya világ ez!
Ideiglenes befogadóm nagyon sok levelet kapott. Valamiért népszerű lettem.
Egy ajánlat volt a sok közül, ami nagyon szimpatikus lett az ideiglenes befogadómnak. Az illető hamarosan személyesen el is jött értem.
Azóta ővele vagyok jóban rosszban. Így alakult az életem.
Immár nyolc éve együtt vagyunk, neki én vagyok a minden és ő nekem úgy szintén. Persze nekem is tenni kellett érte.
Többször költöztünk családi okok miatt, de engem soha nem hagyott magamra.
Neki én lettem a fontos és nekem ő!
Kisvárosba költöztünk, és új doktorbácsit keresett számomra. Az asszisztense
megnézte a bennem lévő chippet,amit a régi gazdim ültetett belém. Kiderült, hogy ezen a chipen egyetlen egy oltás sem szerepel melyet a gazdim nyolc év alatt beadatott nekem.
Mivel az egészségügyi könyvem adatai nem lettek rá vezetve a chipre.
A gazdim állat kiskönyvében pedig minden oltásom megvan.
2013 ban jelenlegi gazdim is ültetettet chipet belém, ki is fizette, de az akkori orvos ezt nem tette meg.
Tehát a gazdám által nyolc év alatt beadatott oltások nem szerepelnek a nem létező chipen, csak az oltási könyvben. Úgy, hogy nem tudom, hogy hivatalosan kaptam - e oltásokat az elmúlt nyolc évben!
Eltelt nyolc év, kutya lelkem most egy kicsit megtépázódott, de remélem, hogy sikerül majd tisztázni a dolgokat ebben a kutyavilágban!
