Jó pár évvel ezelőtt, 2014-ben, az azóta a Fidesz által „beszántott” Népszabadságban megjelent egy pszichológiai elemzés, " A páciens neve: Orbán Viktor" címmel. Az írást Mester Iván docens - valószínűleg álnéven—egy, a szakmához értő pszichológus jegyezte le.
A választások előtt két hónappal a munkájából próbáljuk a legjellemzőbbnek gondolt részeket kiemelve bemutatni, a miniszterelnök általunk vélt, valódi arcát.
A szakember szerint a kormányfő életében a nagy törést a katonaság okozta:
" a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját."
Lételeme a küzdelem, a folyamatos harc. Veszteni nem tud, csak a győzelem elfogadható a számára:
" Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó,kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl,hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre,amelyeket időről időre meg is szerez."
Számára a politika az a terep, ahol szenvedélyeit kiélheti, lehetőséget ad a hős karakterének a kibontakozására. Közben, tőr, zúz maga körül:
" De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal(a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideál típusa Szijjártó Péter,akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi."
A játékszabályokat sportemberhez méltatlanul, maga alakítja. A cél érdekében semmitől sem riad vissza, képtelen tudomásul venni a vereséget.
" Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe,de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a ’80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen,kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét."
A"docens" kiemelte, hogy a második kétharmados győzelme után, Orbán már semmit sem bízott a véletlenre. Mindent akart és gyorsan, ellentmondást nemtűrően:
" Rászabadította az igencsak megkérdőjelezhető intellektussal bíró fideszes második vonalat az országra, és nem hitt a szemének, amikor látta, hogy hogyan veszik be az emberek azt a mérhetetlen sok, de mégis a céljait elősegítő hazugságot, amit követői szájába ad. Saját beszédeinek nyilvánvaló hamis pátoszától és a homogenizált, alávetett tömeg látványától és lenézésétől megittasul. Ilyenkor kiszárad a szája izgalmában: ritka jelenet, de ez az orbáni infantilis hatalom- és örömmámor pillanata, az egyetlen őszinte és felszabadult pillanat az életében."
A miniszterelnök küldetéses politikus, aki valójában lenézi az embereket,csak használja őket saját céljai eléréséhez:
"OV önmagát építi. Nem érdeklik az emberek, akiket semmire sem tart, nem érdekli a nacionalizmus, amihez nem ért, nem érdekli a politika sem már, mert unja, hogy viszonylagos politikai korrektség mentén kell nyilatkoznia,diplomatákkal kell feleslegesen fecsegnie. Nyugaton ez várja, míg keleten sokkal egyértelműbb az autoriter rendszerekkel való összekacsintás, a félszavakból is megértjük egymást, a tudjuk mi, hogy mi kell a másiknak egyszerű gondolatisága. Minden csak eszköz a saját hatalmi mániájának, énépítő törekvéseinek kielégítésére,.."
Mester Iván is kiemeli a miniszterelnök származásbeli hátrányait, amelyet a fővárosba kerülve több-kevésbé sikerült leküzdenie. De nem vált belőle igazi pesti értelmiségi.
" Álomszerű, amit ez a kisember elért pusztán azzal, hogy mérhetetlen pragmatizmust kölcsönöz neki saját nyüzsgő karaktere, túlfeszített idegrendszere, ami ugyanakkor megakadályozza abban, hogy ne csak a saját törtetése elősegítőjének lássa a demokratikus rendet. Ettől a tévedéstől, hogy a demokráciát meg kell haladni egy csak általa létrehozható nagyobb jó érdekében, lesz a demokráciája defektes, illiberális."
A hatalmat, az uralkodást egy nagy színjátéknak tekinti:
" OV most még azt játssza, hogy mivel megkapta az egész országot,van küldetése. Addig építi át az országot, amíg a fantáziája engedi, s amíg meg nem unja. Azért egyre kapkodóbb, türelmetlenebb, mert már unja. Persze a legnagyobb problémát és unalmat saját maga számára a fantáziátlan, üres nacionalizmus és nem utolsósorban saját üressé vált individualizmusa jelenti: ezért van szüksége bárgyú tartalmakra az úgynevezett jobboldali értelmiségi körökből, és azért szalad bele teljesen fantáziátlan elképzelésekbe, mint a szabadság téri emlékmű elkészíttetése, vagy Kerényi Imre infantilisan anakronisztikus ötleteinek felkarolása."
Tisztában van azzal, hogy erejét a pénz jelenti. Ameddig a kezéből tudja etetni az csahosait, nem lesz senki aki megkérdőjelezné vezetői szerepét:
" Úgy érzi, hogy a hatalma addig fog tartani, amíg a követhetetlenségig fokozott botránytempót fenn tudja tartani, és amíg a felfokozott pénzosztás következtében híveinek van mit a tejbe aprítaniuk. Ezért nem készül konszolidációra, és ezért balettozik rendkívüli ügyetlenséggel a Moszkva és Washington fedőnevű lövészárkok közötti szögesdrótba gabalyodva. Ez lesz a veszte, mert egyrészt az életszínvonal növekedésének elmaradásával párhuzamosan a konszolidáció-hiány és a botrányok fokozódása legitimitás-hiányt szül,amelynek a következménye a választóktól való teljes elszakadás, de ezúttal alulról."
A szerző szerint ha a körülötte lebzselők megérzik gyengeségét, gyorsan kihátrálnak mögüle. Az élni akarás vágya, a kiváltságaik megőrzése érdekében, ha úgy adódik, még a ma leghűségesebbnek látszó emberei is "eladják" 32 ezüstforintért.
" A Fideszben hagyományosan káosz van, és ha borul a bili, a legtöbben „bátran” kihátrálnak. Emellett a jakobinus Lázár már készül a bukásra és amint feleslegessé válik a petit caporal a piacon, jó szívvel szabadul majd meg tőle, ahogyan utána a leggyorsabban tőle fognak megszabadulni a második-harmadik vonalas cinikusok."
Orbán hatalmát a félelem, a szegénység tartja fenn. Szinte tökéletes hűbéri rendszert működtet, melynek a tetején, mint - még--kikezdhetetlen tekintély,maga ül:
"... komoly gátja lehet a NER összeomlásának, az emberek tartós szegénységi küszöb közelében és félelemben tartása (a „van még mit vesztenem”érzésének napirenden tartása), az információ- és botránytömkeleg által előidézett közöny leküzdésének nehézségei, a médiatúlsúllyal ideig-óráig fenntartható ellenállás, és nem utolsó sorban a baloldal jelenlegi szereplőinek makacs ragaszkodása a baloldali politikai térfél megtartásához."
A hatalma fennmaradásának a legfontosabb záloga, hogy nincs vele szemben valódi alternatíva. Hiányzik olyan, komolyan vehető erő, amelyről a tőle szabadulni vágyók elhihetnék, hogy képesek Orbánt leváltani, s rendbe tenni az országot. De hatalma ingatag, kiszámíthatatlan, hogy mikor következik be az a „pillanat”amikor a népharag elsöpri:
" Amíg nincs választási alternatíva, addig úgy tűnhet, OV mindent túlél. De nem így lesz. Azért nem, mert ugyan abban bízik, hogy az események kiszámíthatóak és majd képes lesz előrelátni és kommunikatíve kordában tartani azokat, azonban a magyar társadalom – paradox módon az idei elsöprő, hármas győzelemnek is köszönhetően – eljutott odáig, hogy az elfojtott indulatai kitöréséhez már egy kisebb inger is elegendő."
A kórkép szerzője nem volt optimista. A tanulmány írásakor biztos volt abban, hogy bukás 2018 előtt nem következik be. / Láthatjuk, igaza volt. Szinte kizárt, hogy a kormányfő hatalma nem tart ki jövő tavaszig,/ :
"Ám a cirkusz nemhogy az olvadásig, de legalább 2018-ig ki fog tartani.Abban a pillanatban, ahogy sikerül az OV mögött álló rendkívül instabil intellektussal rendelkező politikai vonalat az egzisztenciájukat sértő szankciókkal ellene fordítani, híveit és szavazótáborát a korrupciós botránnyal, a teljes nemzetközi elszigetelődés és Putyin ölelő karjainak rémével megosztani, kénytelen lesz egyre vakmerőbb diktatórikus lépéseket megtenni, de ez megállíthatatlanul felgyorsítja hatalmának amortizációját, EU-s pozícióinak feladását és forrásainak elapadását."
A szerző szerint ez, a ma távolinak tűnő eseménysorozat lesz az amikor: " OV szavazóinak jó része is rájön, hogy Orbán Viktor sajnos nem egy nagy formátumú bölcs vezér, de még csak nem is egy nagy varázsló."
Popperhez hasonlóan a docensünk is foglakozik az Orbán utáni jövővel:
" Magyarország OV bukásával lezárhatja a politikai válságok korszakát és olyan civil kontrollt, valódi fékeket és ellensúlyokat építhet ki a hatalmat ellenőrizendő, ahol a súlyos és kevésbé súlyos pszichés problémákkal küzdő politikusok valóban párbeszédre, szolgálatra és transzparenciára kényszeríthetők és kiiktatható a rendszerből az ámokfutás."
Talán a kis írás újból elővétele is segíthet abban, hogy az egységes ellenzék április 3.-án képes legyen Orbánt leváltani, elzavarni. 👌🙏
Forrás : Mester Iván docens
