Elege van a politikai csatározásokból, amivel nap mint nap szembesülnünk kell.
Nem látunk kiutat a politikai pöcegödörből. Az elénk tolt várólista, hogy gyakorlatilag mindenre mindenhol várnunk kell. Ez szerintem nem normális dolog. Azt sem látjuk kristály tisztán miképpen fog bekövetkezni, megvalósulni a fenemód nagy változás a fentiekben hazánkban? Ami egyébként normálisan gondolkodó emberek számára elfogadhatatlan és tűrhetetlen, és csak a megalkuvás tud ennél rosszabb lenni. Szeretném hinni, hogy ez csak átmenet és a változások korát megérjük.
Elegem van a panaszkodó, de tehetetlen emberekből, akik csak negativan nyomulnak rád és az energiát veszik el tőled. Így született meg ez a versike fogadjátok tőlem tisztelettel!
Elegem van!
Mindig ott voltam ahol kellett,
ahogy erőm engedte!
Devizás vagyok, fizettem, majd ráfáztam.
Beteg vagyok, soha nem panaszkodtam, orvos sohasem lát, mert saját magamat levizitelem ha kell!
A gugliból gyógyítom magamat, még mindig hiszek a mesékben.
Eljutok majd rendre a szakorvosi vizsgálatokra.
Elegem van,
- meddig és mire várjak még?
- megmaradt humorom a tét!
Mi lesz velem, ha már bízni sem tudok?
- hogy majd egyszer jobb lesz
azt hiszem.
Mindig ott voltam ahol kellett, ahogy erőm engedte,
majd ráfáztam a nem létező alkotmányra.
Ráfáztam, majd megfáztam utcán, tereken.
Nyomultam ahogy csak tudtam,
meg is lett az eredménye,
távoznom kellett hallgatólagosan, nem önként de dalolva.
Hol nem türték másságom, sem az ideológiám.
Persona non grata lettem
- e mocskos világban!
Rendre megjártam Felcsútot, Bicskét!
Pénzem mindezekre sosem volt, mert sohasem volt Elég.
Hiába lázadok rendre,
csendes terrorban élő embereket láttam!
Élet - e ez mostanság bárkinek?
Elegem van és a megmaradt elégtételem, amit ide ki írok magamból.
Én nem Így képzeltem a rendet,
de tényleg komolyan,
hogy egyenlőtlen leszek az egyenlőbbek között.
Elegem van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése